Egy 2016-os cikk szerint Budapest a világ második legszebb városa. De hogy jön ide a stresszoldás?

„A világ második legszebb városának választották meg Budapestet egy amerikai magazin olvasói. Az előkelő helyezésről a Condé Nast szavazói döntöttek: az olasz Firenze után a magyar főváros kapta a legtöbb voksot, mégpedig nem is keveset, hiszen az eredmények szerint alig maradt le a győztes mögött. Csak hab a tortán, hogy olyan városokat is megelőzött Budapest, mint Róma, Párizs vagy Prága. A gyönyörű magyar főváros méltán lett a nagyszabású közönségszavazás egyik győztese.” (Femina)

Budapest a szülővárosom, múlhatatlanul imádom, és természetesen teljesen elfogult vagyok, úgyhogy épp ezért szerintem a világ legszebb városa. Nem a második, hanem az első.

Valahányszor átzötyögök a 4-6-ossal a Margit hídon, és végignézem az egyik legszebb látképet a városról, mindig megállapítom, hogy ritka szerencsés vagyok, hogy egy ilyen gyönyörű városba születhettem és itt élhetek. A romantikus lelkesedésem és Budapest iránt érzett csodálatom olyan erős és kitartó, hogy még a régi Moszkva téren, a Blaha Lujza téri aluljáróban, de még Kökin sem csorbul ki. Azzal együtt szeretem. De ez nem is nehéz, hiszen sokkal több olyan része van, ami könnyedén szerethető, mint ahol kicsit igyekeznem kellene. Bár budai lévén, kicsit többet látok annak az oldalnak a szépségeiből, de a pesti rész szépségeit és lehetőségeit is nagyra tartom.

A város számos csodája közül csak néhány kedvencem: az Alagút teteje, a várba vezető lépcsők a Vérmező felől, a Vár, a Krisztina tér kis szeglete a templom mellett, a Kopaszi gát, a Duna korzó a Kiskirálylánnyal, a pici tér, ahol az „Asztalka” van, a Vörösmarty tér tágassága, a Vajdahunyad vár. A várost azonban nem csupán esztétikai szempontok miatt szeretem.

Mindig is úgy éreztem, itt nagyon jól lehet lenni. Ez egy olyan város, ami különlegesen sok és sokféle lehetőséget ad arra, hogy töltődjünk, örüljünk, és élményeket éljünk meg. Egy város, ahol pár négyzetkilométeren együtt van: hegy, folyó, tó, patak, síkság, gátak, parkok, szigetek és hőforrások, egyszerűen főnyeremény! Olyan terek, épületek, földrajzi adottságok, és jelenségek vannak benne, ami miatt stresszkezelés szempontjából is világelsőnek számít.

Hogy mire gondolok pontosan?

Mindazokra a különleges és egyedi lehetőségekre, amelyeket Budapest rejt magában, és amelyek a stressz oldás alapvetései.

És hogy vajon melyek a stresszoldás alapvető lehetőségei? Bár az összes lehetőséget a leghatékonyabb formában természetesen a stresszkezelés tréningeken lehet megtanulni és gyakorlattá tenni, de Budapest előnyei szempontjából nem ez a lényeges. Budapest kedvéért inkább a három legalapvetőbbel és a mindennapokban legkönnyebben megvalósíthatóval foglalkozzunk: a mozgással, a nevetéssel és a relaxációval.

Kezdjük a mozgással! Természetesen számos jobbnál jobb edzőterem, fitness-klub és sportegyesület van a városban, aki rendszeresen mozogni szeretne, pár száz méteres körzetben a lakóhelyén biztosan talál egyet. De a főváros azért remek hely, mert ezen kívül is kiváló lehetőségek vannak benne. Futóknak, sétálóknak és az evezés szerelmeseinek például ott az ingyenes Margitsziget, Római part és a Kopaszi gát. Télen jöhet a korcsolya, már nem csak a különleges építészeti szépségű Műjég pályán, de egyre több kisebb-nagyobb városi pályán is. Síelésre, szánkózásra vagy terepfutásra ott van többek között a Normafa, és a város közvetlen környezetében lévő budai hegyek. És persze napestig sorolhatnánk még a helyeket (pl. egyik kedvencem, a Pagonykert, ahol tollaslabda pálya is van felállítva) de talán ötletadónak és ízelítőnek elég volt ennyi.

A mozgásnál maradva el ne felejtkezzünk a város szenzációs fürdőiről, amelyeket szintén Budapest kincsei között tarthatunk számon. Mindennapi stresszkezelés szempontjából ugyanis nagyon fontos szerepe lehet a fürdőkultúrának és wellness-nek. Persze ez nyilván ízlés kérdése is. Talán nem mindenki szereti ezt a műfajt, de stresszkezelés szempontjából mégis érdemes megemlíteni.

Történelmi alátámasztás gyanánt hivatkozhatnánk a görögökre és rómaiakra is, – akikről tudjuk, hogy elég magas hőfokon élvezték az életet – és magas színvonalon űzték a fürdőkultúrát is.

De megemlíthetjük a törököket is, akiknek volt némi szerepük abban, hogy ma Budapesten olyan csodálatos fürdőkben kényeztethetjük magunkat.

És idézzük még fel a wellness atyjának is nevezett német katolikus pap, Sebastian Kneipp (1821-1897) nevét is, aki saját magát gyógyította ki az akkor még gyógyíthatatlannak tekintett tuberkolózisból a hideg és meleg víz, illetve gyógynövények alkalmazásával. Ő egészségügyi szempontból közelítette meg a fürdőzést, és számos módszert dolgozott ki arra, hogyan lehet a hideg és meleg vizet, gőzt és a fürdők adta számos más lehetőséget a gyógyítás céljára felhasználni.

Komoly múltja és egészségügyi szempontból is nagy jelentősége van tehát a manapság wellness-nek nevezett műfajnak. Hiszen a hideg és meleg víz váltakozó használata, a gőz, és szauna közvetlenül is kiváló hatással van a keringésre, erekre, bőrre, és mozgásszervekre. A fürdőkben, szaunákban használt illóolajak tovább fokozzák a hatást, a légzőszerveket is érintve, illetve az illóolajok egyéb aromaterápiás hatásain keresztül is. De ezen túlmenően a stresszkezelés szempontjából csodálatos hatással bír mindaz, ami és ahogy a fürdőkben, vagy egy-egy wellness központban történhet velünk. A kellemes meleg vízben üldögélés, beszélgetés, nézelődés, ringatózás, néhány ráérős úszástempó, a szaunák meleg félhomálya, az esztétikus belső terek, a vízsugarak masszírozó hatása, a nyugtató fények, az izmok folyamatos lazulása és az érzés, mintha egy kis oázisban lennénk, ahonnan kívül reked a külvilág problémája és zaja – mind hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjön az a relaxált állapot, ami a stresszreakció ellenszere. Vagyis, a wellness központokban és fürdőkben közvetlen stresszoldás jöhet létre, ezáltal a mindennapi stresszkezelés egyik fontos eszköze. Tehát: menjetek fürdőbe! A sok közül az egyik kedvencem a Veli Bej, de szintén meglehetősen kellemes élmény a felújított Rudas külső medencéjének meleg vizéből nézni a Dunán tükröződő fényeket.

A mozgás mellett a nevetés és relaxáció a másik két mindennapi stresszoldó lehetőségünk. És ehhez Budapest szintén rengeteg lehetőséggel kényeztet minket. Itt most nem azokra az intézményes lehetőségekre gondolok, mint a mozi, színház, múzeum, rengeteg kulturális esemény és építészeti gyönyörűség, vagy a különböző fesztiválok. Ezek magától értetődően részei a város életének, és természetesen, mint a kikapcsolódás, élmény és töltődés eszközei. Bíztatnék is arra mindenkit, hogy minél gyakrabban éljen ezekkel is.

De stresszkezelés szempontjából fontosak és érdekesek azok az – ingyenes – lehetőségek is, amelyek miatt Budapestet a legjobb stresszkezelési lehetőségnek tekinthetjük. Csak egy gyors felsorolás az ilyen helyekről: Millenáris park, Kopaszi gát,  Erzsébet tér, Hősök tere, a Bazilika környéke, a Szabadság téren az „eltünős szökőkút”, a Margitszigeten a zenés szökőkút, Vörösmarty tér, a Római part, Városliget. Ezeken a tereken mindig történik valami. Bármikor arra járhatunk kicsit nézelődni, sétálni, és biztosak lehetünk benne, hogy látunk valami érdekeset, furcsát, vicceset. Télen hangulatos vásárok, kürtőskalács és forralt bor, nyáron fűben fekvős, ülős lazulás – bármikor megtehető. Átengedhetjük magunkat az élménynek, az új inspirációknak, a látványnak, hangoknak, színeknek. Részt vehetünk benne úgy, mintha filmet néznénk, vagy akár aktívan is beszállhatunk a hangulat alakításába. Vagyis megélhetjük a relaxált állapotot, a mindennapi rutinból való kiszakadást, a nevetést és feltöltődést csupán azáltal, hogy más figyelemmel és jelenléttel vagyunk ezeken a helyeken.

És essen szó még a vizekről is. Nagypapáink bölcsessége, hogy – nagy általánosságban persze – víz partján élő emberek boldogabbak, nyugodtabbak, mint máshol élő embertársaik. És Budapest bővelkedik vizekben! Elsőként persze a Duna jut eszünkbe, és élvezzük is ki a hullámok és a százféle hajó látványát, a vízi közlekedés lehetőségeit, és az evezést, pecázást, vagy akár csak a kavicsdobálást bármelyik Duna-parti részen. (Kopaszi, Római: rulez!)

De ne feledkezzünk a tavakról sem, merthogy ebben a remek városban még az is van, nem is egy! A Feneketlen-tó, a Városligeti-tó, és a margitszigeti halastó, Naplás-tó, Guttmann-tó, Kána-tó és még számos kisebb horgásztó is található a városban. No és azért bármennyire mesterséges is, a Millenárison is van egy kis tó-szerűség. Vagyis rengeteg lehetőségünk van ezek partján is sétálni, futni, enni-inni, ábrándozva bambulni, vagy épp andalogni.

Tehát Budapest külső-belső adottságainál fogva számos lehetőséget ad nekünk arra, hogy a mozgáson, nevetésen, élményeken és ellazuláson keresztül tegyünk valamit a minket érő mindennapi stressz ellenében, magunkért. Hiszen a stresszkezelési szakember segítsége mellett rengeteget tehetünk mi is azért, hogy egyensúlyban tartsuk magunkat. Vagyis, hogy a stressz hatásokkal szemben napi szinten gondoskodjunk magunk számára nyugalomról, örömről és relaxációról. És ennek ilyen egyszerűek az eszközei: egy kis futás, biciklizés, vagy kellemes séta egy parkban, a hullámok bambulása a vizek partján, a városi forgatag figyelése kívülről, vagy akár felülről (Alagút teteje, Gellért-hegy), gyönyörködés az épületek szépségében, a fürdők nyújtotta lehetőségek kihasználása, vagy épp csak annyi, hogy kiülünk, fekszünk a fűbe egy pokrócon és nézzük a felhőket.

De ezt senki nem fogja megtenni helyettünk! Úgyhogy éljünk vele, élvezzük, hogy ilyen érdekes, pompás városban élhetünk, és tegyünk minden nap magunkért valamit! Mert megéri jól lenni!